F.Szabó Ákos

AZ INTUÍCIÓ DIMENZIÓELMÉLETE

 

Újra nehéz kérdések előtt állunk, melyekre megoldást csak ezután lesz könnyű találni, hiszen többé-kevésbé - aki figyelmesen elolvasta az előző fejezeteket - ráérezhet azokra az igen finom összefüggésekre, melyek gondolatainkat, érzéseinket, s majdan cselekedeteinket irányítják, befolyásolják.

Nem különben van ez így a megérzés, az ihlet, az intuíció területén is, melyek alapos elemzését fogjuk elkezdeni, természetesen elsősorban a művészetek szemszögéből.

Miután életünk egyik legtipikusabban alkalmas területe - a művészet - képes arra, hogy bennünk megvilágítson mélyebb tartalmú gondolatokat, érzéseket, igazságokat vagy féligazságokat, netán bölcsességeket, nézzünk alaposan szét e területen, hogy milyen minőségű élményt vagy művészi hatást vagyunk hajlandóak, esetleg kényszerülünk belső világunkba integrálni.

Nyilvánvalóan ezek a kvalitások eltérőek lehetnek, ha az ízlést vagy ha a szellemi igényszintet veszem alapul. Egyértelműen ítéletet mondani bármely műfaj vagy produkció létjogosultsága felett - így ebben az értelemben - nem lehet, legfeljebb szubjektív vagy általános véleményt alkotni, igen.

Én ezt a kritikai nézőpontot a továbbiakban csak egy alternatívaként fogom tolmácsolni, abszolút dimenzionális szinten, hiszen minden jelenség életünkben többféle dimenzióban keletkezik, él és cselekszik egyszerre !

Furcsa aspektus ez, nem „e világi” - valóban - de ahhoz, hogy megértsünk minden motivációt, alapos elemzést kell végeznünk minden szinten. Hogy valaki nem hiszi vagy kételkedik, esetleg elgondolkodik rajta, értelemszerűen jogában áll, még véletlenül sem óhajtom elítélni érte, mert Szent Szabad Akaratunk lehetővé teszi azt, hogy megérzéseinket komolyan vegyük vagy száműzzük a fantázia birodalmába.

Ezt a könyvet nem is azoknak szánom elsősorban, akik erős meggyőződéssel hisznek bármiben is, akár idealisták, akár materialisták, hanem mindinkább azoknak, akik belső fixációiktól hajlandóak eltávolodni, s nem zárnak ki olyan megközelítéseket, melyek másképpen értékelik a világ dolgait.

Higgyék el, hogy egyáltalán nem gyenge vagy megalkuvó az, ki idejében belátja belső meggyőződéseinek tévútjait, hibáit.

De az már igen nagy baklövés, ha „csak azért is” ragaszkodunk foggal körömmel ahhoz, ami nem biztos, hogy az igazságot tartalmazza.

Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a valódi, teljes igazság egy roppant relatív fogalom, melyet talán csak akkor ismerünk meg igazán, ha földi halálunk után már egy szélesebb horizonton, több fajta aspektusból „látjuk” majd az Egész Világegyetem valódi összefüggését.

***

Induljunk el újra és kezdjük el a művészi intuíció részletes vizsgálatát. Ha intuíciónak nevezzük azt az egyszerű fogalmat, melyből a művész fogantatja művének megalkotásához mód felett elengedhetetlen mondanivalóját, alkotóerejét, ambícióját, akkor kristálytiszta képet kaphatunk arról, hogy a korábban már említett Intuíció Szintről elindult impulzusok milyen „csorbát” szenvedhetnek az alacsonyabb szinteken áthaladva.

Igen, impulzusok, mert az intuícióra tipikusan jellemző, hogy villanásszerűen, nagyon rövid időre „bukkan” fel alkotójának elméjében, nem kevés türelmetlenséget és idegességet okozva ezzel. Miután ez csak egy specifikum, koncentráljunk inkább a dimenziószintekre.

Az alkotóművész mielőtt elkezdi munkáját, ihletettséget keres, mely más tudatállapotot feltételez, s képzelete világát megtölti - műfajtól függően - szereplőivel, tartalmi koncepcióival, s igen tehetséges alkotók esetében szinte ömlenek az információk, mellyel feltöltheti alkotóerejét.

Tehát, amikor bevillan egy bizonyos gondolat a művész alkotó terébe, pl. egy író esetében, aki maga rendezi, formálja mindazt a mondanivalót, cselekménysorozatot, melyet ki akar fejezni műve által. Így létezik egy fő alapkoncepció, egy váz, mely tartalmaz minden lényeges elemet ahhoz, hogy részleteiben ki tudjon domborítani egy számára fontos mondanivalót.

Itt alaposan ketté kell választani a művészeket; egyfelől, akik el tudják vonatkoztatni Egójukat és igen magas dimenziókból szerzett információk alapján dolgoznak, illetve akik saját érzésvilágukat, vágyaikat, esetleg szenvedélyeiket is beleszövik mondanivalójuk „fonalába”.

Az előző csoportba tartoznak a zsenik, akik én tudatuktól függetlenül szinte ömlesztik tehetségüket. Ugyanakkor abban különböznek attól - az előző fejezetben, az Isteni dimenzióknál már bemutatott Igazi Művész Embertől - hogy személyes, privát énjük még nem hág az erkölcsi, morális tisztaság tetőfokára, mely őszintén és autentikusan inspirálná művészeti ars-poeticájukat. Így hiába érzékelnek fenséges, gazdag világokat, ha személyes fejlődésük útját ezek a gondolatok nem „érintik meg”. Tulajdonképpen csak vágyálom marad számukra minden nemes ambíció.

Tehát bátran kijelenthetjük, hogy a művészet igazi üzenete a földi ember számára nem más, mint hogy útjelzőként szolgáljon az igaz és helyes életút felé vezető nehéz úton. S ezt a koncepciót leginkább csak azok a produkciók fogják tudni megvalósítani, melyek ihletettsége és kisugárzása egy autentikus személyiség tiszta Én tudatából tükröződik majd át a földi dimenzióba ! Mindaddig, amíg nem így lesz, csak a művészet illúziójáról beszélhetünk, mely lehet szép, érdekes vagy akár különleges is. Ha mindezt csak világi problémák kereszttüzében tudjuk megvilágítani, még ha zseniális produkció is születik belőle, valójában nem tettünk semmit !

***

Visszatérve a korábbi kettéválasztáshoz, vizsgáljuk meg hogyan működik annak a típusú alkotóművésznek az intuitív mechanizmusa, aki saját világi vágyait, szenvedélyeit is beépíti művészi alkotómunkájába.

Az ember vágyai, érzései, főleg káros szenvedélyei - az elme művészi értelemben vett alkotóképessége által is - az asztrális dimenziószinten, bizonyos fejlettebb típusú vágyai mentális szinten bontakoznak ki.

Tehát kanyarodjunk vissza az asztrális szint tárgyalásánál említett mesterséges elementálokra. Mi mindannyian annak erős hatása alatt éljük fizikai életünket, hogy milyen minőségű asztrális „élőlényekkel” vagyunk körbevéve, melyet persze mi magunk - gondolataink, érzéseink minősége által - hozunk létre.

Mert aki gyakran ad létteret félelmeinek, szorongásainak, gyűlölködő, indulatos magatartásának, irigységének, féltékenységeinek, természetesen aligha angyali lények fogják őt „körbevenni”. Annál inkább számíthat a negatív energiák megjelenésére, s ez vonatkozik ugyanúgy a gondolatainkra is, mint a cselekedeteinkre egyaránt.

Tehát az asztrális megnyilvánulások kiváltó impulzusai olyan formában „öröklött” tulajdonságúak, hogy jó részük az éppen adott földi inkarnációnk előtt csatlakozik az ún. asztrális testünkhöz, s mint öröklött tulajdonságok érzelemvilágunkat határozza meg. A korábban említett kauzális test által elraktározott személyiségjegyek áttükröződéséről van szó.

Ugyanez a mentális szint aspektusából, jelenlegi életünk gondolkodóképességét, agyunk szürkeállományának kvalifikációját befolyásolja. Lényeges elmondanom, hogy akár az előbb említett géniuszi művész vagy egy hatalmas lángésszel rendelkező tudós, avagy politikus, aki visszaélt képességeivel, nem kizárt, hogy következő földi inkarnációja folyamán jóval kevesebb szürkeállományt fog beintegrálni leendő agyszerkezetébe, vagy más karmikus okokból szerényebb tudás birtokosa lesz.

Tehát a „hozott” asztrális és mentális képességeink csatlakoznak az inkarnáció helyszínén már ott tartózkodó elementálokkal, démonokkal, entitásokkal, legalábbis hatással lehetnek rájuk. Első időben a szülők, hozzátartozók, majd a környezet elementáljaival együtt. A „hozott” képességeken - természetesen - az előző életek tapasztalatait is értjük.

Mindezen elementálok skálája óriási; a legdurvább gonoszságtól, a legkiforrottabb szeretetérzésig, illetve a legprimitívebb gondolattól a legbölcsebb ideáig is megnyilvánulhatnak. És szépen elérve a felnőttkort már egy igen jól bejáratott gondolatsémát és szenvedély állapotot, fixációt és rögeszmés állapotot tudhatunk magunkénak, tisztelet a kivételnek.

S mindezek szülik, alakítják egy ember karakterét, mentalitását. Tehát minden emberi és erkölcsi hiányosságnak, hibának megtalálható az asztrális és mentális „képmása” ezeken a dimenziószinteken. Ahogyan az erényeknek is felfedezhetjük oldó formuláját, így pl. a hiúság, önzés, gőg, becsvágy, féltékenység, félelem, gátlás, gúny, erőszak, kéj, hatalomvágy, alkohol és kábítószer élvezet, dohányzás és még sorolhatnám, mind-mind ocsmány, undorító „külsejű” démonok és egyéb elementálok formájában válnak élő, létező „figurává” az asztrális dimenzióban, minket folyamatosan stimulálva itt a Földön.

Kik azok a démonok ? Az asztrál sík „érzelem-szörnyetegei”, melyek a mesterséges elementálok magasabb szerveződésű, fejlettebb, önálló életet élő, kegyetlen lényei. Gyenge akaratú embereket megszállva korbácsolják az indulatokat, érzelmeket és a szenvedélyek legkülönfélébb megnyilvánulásait.

Nagyon ravasz formákat tudnak felvenni, s a legcsodálatosabb báj kéjelgésével hízelgik be magukat áldozataik lelkivilágába. S csak egy igen tapasztalt lélek képes leleplezni őket, miként észrevehető, hogy a gyönyörű álarc alól kilóg szőrös, undorító patájuk. Létezik erre egy - igaz sztereotíp, közhelyszerű - mondás is, hogy „kilóg a lóláb”. Valami nem stimmel.

S mindezekről fogalmunk nem lévén, kiszolgáltatott bábként irányítva csináljuk az egyik ostobaságot a másik után.

Ugyanez analóg érvényes a művészetre is, s ha netán egy frappáns ötletet intuíciónak titulálva hanyatt-homlok művészi produkcióvá avanzsálunk, nem árt, ha alaposan leellenőrizzük, melyik asztrál-démon frappáns megnyilvánulását „hoztuk a világra”!

Mert az a produktum, amely félelmet keltve, hátborzongató kisugárzása bennünk rossz érzést ébreszt vagy kétes bizalmatlanságot sejtet, az nagy valószínűséggel sötét erő működését feltételezi.

Francis Goya nem titkolva, őszintén bevallotta, hogy számtalan művét festve, konkrétan érzékelte démonait és szinte meg is „jelentek” a vásznon előtte.

Egy falra festett freskója végeztével - elmondása szerint - meg is szabadult tőlük.

Szerencsére a haladóbb gondolkodású pszichológusok gyakran fel is használják már ezt a módszert, főleg művészetterápiás eljárásokkal ötvözve. A gyógyító művészet fejezeténél bővebben ki fogok térni ezekre a lehetőségekre.

***

Tehát, amikor az igazi intuíció és a hamis keveredik, az a legveszélyesebb, mert tapasztalatlanságunk, elfogultságunk és hajlamaink miatt a józan ítélőképességünk homályba vész és könnyen hamis istent imádva leszünk áldozatai az illúzió démonának.

Nincs könnyebb helyzetünk a kevésbé egyértelmű asztrális behatásokkal kapcsolatban. Ezek állnak a határon: a behízelgő modor, álkedvesség, finom hazugságok, árnyalt mosoly, szende báj, a meggyőző fellépés, álszerénység, buja, érzéki kéjvágy édes illúziója, különböző szexuális típusjelenségek, túlfűtött, elvakult érzelgősség, kényes szentimentalizmus.

Sajnos túlnyomó többségében a „művészlelkeket” ezek a démonok és entitások „szállják meg” előszeretettel.

Mielőtt keresztül harapnák torkomat pl. a szórakoztató műfaj képviselői, higgyék el nem akarok ünneprontó lenni és bárki „boldogságát” elrontva „keresztre feszíteni” a jó ízlésű humort.

Természetesen mindennek van határa és ebben a kérdésben is a mérték, az egyensúly roppant lényeges. Azt észrevettük már, hogy baj mindig csak abból származik, ha átesünk a „ló túlsó oldalára”, s bármennyire is közhely amit mondtam, mégis igaz.

Mint mindennek a humornak is lehetnek fokozatai; obszcén, durva, pikáns, kedves, intellektuális, kommersz vagy eredeti.

Ha témánknál maradunk, itt is fontos, hogy a humorista belső énjében milyen asztrális és mentális erők dominálnak, hiszen ennek alapvetően függvénye lesz a produkció is.

***

Visszatérve eredeti témánkhoz az intuícióhoz, feltehetjük a kérdést, miként lehet ellenőrizni annak valódiságát ?

Az álintuíció mindig harsány, türelmetlen, szenvedélyekkel fűtött és önző. Az igazi intuíció halk, világos, türelmes, nem törtet és tiszta etikát áraszt a maga szeretetteljes nyugalmával. Sohasem lobogtat zászlót, szélsőséges indulatokat nem ébreszt, és legfőbbképpen pártatlan.

***

S most vizsgáljuk meg a történelmi korszakok kapcsolatát a felsőbb dimenziókkal, természetesen a művészet világával paralell.

Furcsa igazság leleplezői lehetünk, ha a művészeti teminológiák vizsgálatát régebbi idők kereszttüzébe helyezzük és megfigyeljük az asztrális dimenziószint reakcióját.

Ragadjuk ki a művészeti műfajok közül most pl. a zenét. Nemcsak földrajzi elhelyezkedés szerint változnak a stílusok, hanem a lineáris földi időszámítás függvényében is.

Összehasonlítva pl. az indiai szitár muzsikát egy spanyol népdallal, nyomban érzékelhetjük a különbséget.

Míg az indiai zenénél a meditatív koncepció érvényesül, a spanyolnál a temperamentumos, pattogó érzékiség. Ez egyértelműen a földrajzi elhelyezkedés és a történelmi tradíciók következménye, s az idő itt különösebben nem játszik szerepet.

De most nézzük meg az európai zene alakulását a történelmi idők függvényében.

A zenei stílusokat figyelembe véve pl. a barokk muzsika korszaka, ill. a klasszika; Bach, Handel, Vivaldi, s majdan Mozart stb. képviseletében - dimenzionális aspektusból - a kozmikus, mentális energiák érvényesültek.

De nézzük a múlt század romantikus képviselőit; Liszt, Chopin, Mendelssohn, Debussy, akik inkább az asztrál sík érzelmi energiáit vetítették földünkre.

Időben tovább haladva jöttek a „programzenészek”, a zenei „materializmus” képviselői; Wagner, Bruchner.

Majd századunk elején egy zaklatottabb történelmi korszak kezdetén; Bartók, Hindemith, Honegger mérföldkőnyi stílusbeli különbséget érzékeltetve megelőző kortársaikkal szemben.

S itt a jelenkor borzasztóan sokrétű, izgatott, szenvedélyekkel túlfűtött, zsúfolt, kaotikus korszaka. Ugyan miért ne lenne hatással a zenére is, vagy a dimenziószintekre is ?!

Figyeljük meg, hogy a szépség helyett mi vált ma izgalmassá és érdekessé. A csúnya, a bizarr, a félelmetes, erőszakos és természetellenes megnyilvánulás !

Elég, ha bepillantunk egy mai játékboltba, mit tapasztalunk ? Mást sem árulnak ott csak agresszív, értelmetlen pusztításra stimuláló harci robotok és gépek ízléstelen makettjeinek tömkelegét. Gondoljuk csak el, hogy gyermekeink fejlődésére miképpen hatnak ezek a förmedvények.

Én sem tartom helyesnek, ha elhazudjuk előlük jelenlegi világunkat, s időben érzékeltetjük velük azt, mi a jó és a rossz közötti különbség. De ha azt a fajta rosszat állítjuk leutánzandó példává számukra, mely másból sem áll csak az értelmetlen és kegyetlen pusztítás sokkoló őrületéből, megnézhetjük jövőnket !

Térjünk már észhez, mit váltanak ki ezek az impulzusok asztrális szinten ?

A démonok teljes seregének agresszív indulatát és az asztrálcsőcselék felfokozott, gonosz stimulációinak tömkelegét. S ezek teljes „fegyverzetükkel”, harcra készen állnak a Földgolyó ellen. De csak akkor, ha mi innen a Földről felelőtlenül hívogatjuk őket !

Csak ebben az a groteszk, hogy őket mind-mind az ember teremtette gyarló és öncélú viselkedésével.

Emlékezzünk, az asztrális dimenzió vizsgálatánál említettük a mesterséges elementálokat, démonokat, melyeket mi gondolati úton és cselekedeteinkkel létre tudunk hozni.

Ha egy gyűlölettel teli érzést kivetítettünk valakire, máris megteremtettük őket ! Hogyan tudjuk lebontani ? Ha megbocsátunk annak, aki megbántott minket, vagy aki miatt indulatosak lettünk. De végtelenül egyszerűen, ha a gyűlöletet vagy az egyéb negatív érzést és gondolatot transzmutáljuk szeretetté.

Most mondhatná valaki, hogy az elmúlt korszakokban is volt gyűlölködés, háború, emberi gyarlóság stb. Igen, de oly hihetetlen mértékűre akkumulálódott jelenleg az asztrális dimenzió negatív erőtere, mint annak idején Atlantiszon !

A negatív energiák számára csodálatos megnyilvánulási lehetőséget jelentenek a földi csatornák, tökéletes stimuláló vonzást éreznek irántunk, az ember iránt. Miután mi „alkottuk” őket, természetszerűleg nekünk is kell lebontani, „kiégetni” asztráltestünk magnetizmusából.

Ezt mindenkinek önállóan kell megtennie, melyhez a Felsőbb Létsíkok egyre több segítséget adnak. Hogy miképpen és hogyan kezdjük el ?

Legelőször el kell indulnunk az önmegismerés nehéz útján, hiszen tisztáznunk kell, milyen negatív és pozitív erők „harcolnak” lelkünk legmélyén.

Ehhez őszintén és szeretettel tudom ajánlani Müller Péter e témában megjelent köteteit.

De ha nincs az önismeret „kipróbálásához” kellő ambíciójuk, egyszerűen csak kezdjék el gyakorolni az önzetlen szeretet adását !

A művészek pedig - a fentieken túlmenően - fantáziaviláguk és alkotóképességük kontrollálásával, őszinte és türelmes személyiségvizsgálattal, ami persze mindenkire vonatkozna itt, a Földön.

Hogy miért érzem fontosnak a művészek úttörő szerepét ? Miután az alkotókészség kézenfekvő lehetőség a felsőbb dimenziókba történő „utazáshoz”, s ha őszintén megtisztulva, teljes szívvel és józan ítélőképességgel autentikus művészeti alkotásokkal gazdagítanák Földünket, bizonyára hozzájárulnának az Emberiség tisztulásához !

Egy nagyon lényeges metafizikai értelmezéssel adós maradtam, mégpedig egy felelettel arra a kérdésre; hogyan süllyedhetett az Emberiség ilyen mélyre ?

Hol van a Legfelsőbb Hierarchia gondoskodása ? Miért hagyták „cserben” a Földet ?

Ők még véletlenül sem hagytak minket el, jobban figyelik az itteni eseményeket az összes többi Hierarchiával együtt, mint bármely megelőző korszakokban valaha.

Az Univerzum kozmikus elvrendszere alapján egy fejlődési periódus két időszakot vesz alapul; egy anyagba sűrűsödési folyamatot (involúció) és egy anyagkötésből történő szublimációt (evolúció).

A mi fejlődési periódusunk az involúció mélypontján áll pillanatnyilag, tehát már oly távolra kerültünk az Isteni Egységtől, a matéria sarában „fulladozva”, lehet ki-ki lubickolva, hogy ennél mélyebbre már csak akkor tudnánk jutni, ha elpusztítanánk fizikai létünket. Miután ennek esélye bármelyik pillanatban fenn áll, ne feledkezzünk meg azon alternatíváról sem, hogy a lehetőség nyitva áll a fejlődésre, az evolúció megannyi lépésének megtételére.

Vegyük már figyelembe, hogy nem maradtunk magunkra itt a Földön, a fejlődés végső célja nem más, mint a Magasabbrendű Hierarchia azon óhaja, hogy az Ő saját legtökéletesebb szintjére emeljen minket. S ehhez - jelen pillanatban - meg kell tanulnunk önállóan gondolkodni és cselekedni !

A Felsőbb Hierarchia belelát minden ember gondolatába, s csak azt a negatív impulzust engedi velünk konfrontálódni, melyre személyiségfejlődésünk szempontjából szükségünk van. Kivételt képez ez alól az, ha mi magunk keressük a helytelen dolgokat, melyek kiigazításáért, korrekciójáért nem csekély áldozatot tesznek „odafenn”, hogy még így se menjen el kedvünk teljesen a földi léttől !

Ne gondoljuk, hogy bárki is ki van szolgáltatva a gonoszság erőinek. Minden attól függ, ki mennyire tudta vagy tudja szeretet-energiáit „felhasználni”, illetve mozgósítani egy adott életfeladat megoldásához. Ennek függvényében tudnak csak kibontakozni az Igazi Szeretet képviselői.

Tehát a figyelem most különös megkülönböztetéssel irányul Földünkre. Nem azért, hogy helyettünk „váltsa meg” a Világot. Ők hisznek abban, hogy nekünk önerőre támaszkodva kell a „leckét” megtanulni és a visszavezető ösvényt megtalálni. S ez nem azt jelenti, hogy az igazán ambíciózus emberek azonnal nagyra törő tervekkel halmozzák el az Emberiséget, jobban inkább kellene „házunk táján” kezdeni, saját belső morális rendszerünkben.

Alapos önvizsgálatot tartva, saját negatívumainkat analizálva, a helyes etikai irányt „megcélozva”, tettek formájában bizonyítani azt, hogy gyarlóságainkkal nem megyünk semmire.

Nem kétséges az sem, hogy ki előbb, ki utóbb éri el végső fejlődési szintjét, de aki úgy érzi, elég erő birtokában van, lépnie kell. Igen, létezik kiút.

Ne „dőljünk be” annak, ki a Világ végét „sürgeti”, bármennyire is fenn áll lehetősége. Más jellegű változás érlelődik Földünkön, nem pedig a teljes pusztulás dermedt önkényuralma.

A Felsőbb Dimenziókban nagy a „tolongás”, sokan várják, hogy leszülethessenek Földünkre, lehetőséget kapva karmikus adósságaik ledolgozására. S nem azért, mert jön a Világ vége, csupán a felgyorsult földi események és életstílusunk változatossága ideális és viszonylag gyors lehetőség a karmikus „bontásra”.

Míg az elmúlt századokban egy esemény konklúziójára, megoldására kb. 20-30 évet kellett „várnia” valakinek, most ezt egy-két év alatt megtapasztalhatja.

Nyilvánvalóan egyre többen szeretnének inkarnálódni hozzánk évtizedes, évszázados, évezredes „álmaikból” felébredve, mert tudják itt az idő.

Ezzel, s nem mással magyarázható a Föld népességének rohamos növekedése.

Jól gondolják meg kedves leendő szülők, hogy érdemes-e az abortusz bizottság elé fáradni, elvéve az esélyt egy majdani embertársunk fejlődésétől.

Olvass tovább: http://fod-art.webnode.hu/a-muveszet-transzcendenciaja/

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: A művészet transzcendenciája
NOUVELLE ART ET LA SCIENCE - © 2008 - 2026 - akosfszabo.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat